A remetei református templom kiemelkedő középkori műemlék, amelynek építészeti magját a 13. század második felére datálják. Hajója és tornya késő román kori elemeket őriz, és az épület régebbi Remetea első ismert, 1345-ös írásos említésénél.
Belsejének különleges értékei a középkori falképek. A hajóban és a szentélyben 1400 körüli és 15. század eleji jelenetek és alakok láthatók, a torony földszintjén pedig bizánci jellegű festmények maradtak fenn. A korábban elfedett freskók egy részét a 20. században, majd a 2002 után indult helyreállítások során tárták fel.